„Izrael az utóbbi években alaposan meggyengült és elszigetelődött a nemzetközi diplomácia terepén. Az öt évvel ezelőtti gázai egyoldalú kivonulás jótékony hatása mára köddé vált, a nagyvilág ismét az agresszort, a Dávidból Góliáttá vedlett középhatalmat látja a zsidó államban. Először a gázai háború, majd az azt követő Goldstone jelentés mért csapást az ország renoméjára, ezután a flottilla ügy rombolta tovább imázsát. Kétélű csapdában vergődik az izraeli vezetés már egy évtizede: ha a zsidó állam megmutatja katonai erejét, s ez áldozatokkal jár a túloldalon, akkor újra és újra az erő aránytalan alkalmazásának vádjával kell szembenéznie, ha viszont önmérsékletet tanúsít és nem felel a provokációkra, a Kaszam rakétákra vagy a blokád megtörésére indított segélyszállító hajók kihívására, akkor ellenfelei Izrael meggyengülésének, tehetetlenségének tudják be a helyzetet.
A hatékony diplomáciának egyrészt az elrettentés végett fitogtatnia kéne erejét az arab világ felé, másrészt folyamatosan bizonyítania kellene kompromisszum és áldozatkészségét a nyugat felé. A dimónai reaktorban előállított és felhalmozott, s nyilvánosan soha be nem vállalt atomtöltetek kiválóan szolgálták az elrettentés célját, de Izrael meggyengült diplomáciai helyzetében már a leghűbb szövetséges, az Egyesült Államok is a nemzetközi atomegyezményekhez való csatlakozást és Dimona nyilvános ellenőrzését kezdte lebegtetni.”